A Maximus V GENE kívülről
Az ASUS Maximus GENE alaplapsorozata sokak számára ismerős lehet. A korábbi, LGA775-ös Maximus II GENE modellel útnak indított sorozat a microATX-es formátum megtartása mellett próbál minél kevesebb kompromisszumot kötni. A Republic of Gamers (ROG) vonal esetében szinte minden a teljesítményről és a túlhajtásról szól, ami a gyártó állítása alapján a GENE esetében sincs másképp. Ebből kiindulva, most következő tesztünkben többek között arra is kíváncsiak voltunk, hogy az ASUS milyen sikerrel örökítette át kisebb méretre a legfőbb tuningos géneket.
Az alaplap méretével párhuzamosan összement dobozban a következőket találtuk: kézikönyv, hátlapi takarólemez, három pár SATA kábel (2 db SATA 3 Gbps és 4 db SATA 6 Gbps), Q-Connector kiegészítők, egy SLI híd. Ezeken felül a csomagolás tartalmaz még néhány matricát, melyeket a kábelekre ragaszthatunk fel a későbbi könnyebb beazonosítás érdekében. Még további kiegészítő egy mindkét végén USB "A" csatlakozóban végződő ROG Connect kábel, amivel (és egy másik számítógép segítségével) monitorozhatjuk rendszerünket. A tartozékokat egy egyedi kialakítású mini kártya zárja, melyre a későbbiekben még visszatérünk.
Az ASUS ROG alaplapoknál már jó ideje a piros-fekete szín hódít, és ez most sem változott. Szerencsére a kisebb méret ellenére a négy darab DDR3 szabványú memóriát fogadni képes foglaltról nem kell lemondanunk. Ezekbe összesen 32 GB, akár 2800 MHz-en ketyegő memóriát is bepattinthatunk. A passzív hűtést most nem cifrázta különösebben a gyártó: a Z77-es PCH-n egy viszonylag egyszerű kialakítású hűtő foglal helyet, míg a tápellátás hűtéséről egy hőcsővel összekötött páros borda felel. Az ezek közvetlen szomszédságában található LGA1155-ös foglalat egyaránt képes a második (Sandy Bridge), valamint a harmadik (Ivy Bridge) generációs "Core i" processzorok fogadására.
Az imént említett hűtést eltávolítva hat darab, egyenként két tekerccsel felszerelt fázis tárult elénk, amiből négyet a processzormagok, míg kettőt az IGP kap meg. Az Extreme Engine Digi+ II névre elkeresztelt koncepciót itt is a Digi+ névre átkeresztelt digitális CHiL chip vezérli, melynek egy 8 tűs csatlakozón keresztül szolgáltathatjuk a szükséges 12 voltos feszültséget. Ugyan nem egyedülálló tulajdonság, de az alaplap két négytűs PWM-es ventilátorcsatlakozót vonultat fel a CPU aktív hűtéséhez, melyek az utolsó fázis felett (fenti képünkön alul) találhatóak.
A microATX-es formátum okán a különböző PCI Express slotok környékén nyirbálták meg leginkább a GENE-t. Itt mindössze két x16-os, és egy x4-es aljzatot láthatunk. Az előbbi slotok egy kártya esetén 16, míg kettőnél 8-8 sávot kapnak, melyek Ivy Bridge processzor esetében a PCIe 3.0 szabványt is támogatják. A kétkártyás NVIDIA SLI és AMD CrossFire rendszerek kiépítése ezzel természetesen kivitelezhető. A legalsó x4-es aljzatot a PCH látja el a korábbi 2.0-s specifikációk szerint.
Az alaplap alsó szélén, a slotok alatt kapott helyet a POWER és a RESET gomb, melyek mellé a az alaplapi analóg, valamint a hátlapi SPDIF hangcsatlakozó tűsorai kerültek fel. A NYÁK bal alsó sarkában a SupremeFX III elnevezésű integrált hangkeltő található, melynek meghajtásáért a Realtek ALC898 chipje felel. A megoldás támogatja az EAX Advanced HD 5.0, a Creative Alchemy és a THX TruStudio PRO technológiákat. A rendelkezésre álló csekély hely ellenére az audiorészt a mérnökök megpróbálták minél jobban elkülöníteni az interferenciát keltő komponensektől, illetve a chipet a további elektromágneses és rádiófrekvenciás zajok kivédése érdekében egy alumíniumborítás alá bújtatták be.
A fenti szekcióhoz az ASUS díszkivilágítást is mellékel. A NYÁK-on egy áttetsző vonal húzódik, melyen az alaplap hátuljára felszerelt, piros fényű LED-ek világítanak át – ki- és bekapcsolt állapotban egyaránt. A sötétséget kedvelők számára jó hír, hogy az UEFI-ben mindez könnyedén lekapcsolható.
A PCH mellé három pár SATA aljzat került ki az alaplap jobb szélére. Ebből a fekete 3 Gbps, míg a pirosak 6 Gbps sebességre képesek. A legalsó kettőst az ASMedia vezérlője terelgeti, míg a másik négyet a Z77-es PCH. Ezek alatt közvetlenül egy POST CODE kijelző kapott helyet, mely néhány esetben igen hasznos segítség lehet, míg felettük egy natív USB 3.0 kivezetés található. Végül a PCH bordája alatt még két USB 2.0-s tűsort és egy PWM-es ventilátorcsatlakozót láthatunk.
A jobb felső fertályon helyezkedik el a ProbeIt szekció, mely feszültségmérési pontokat takar. Ezekkel a CPU, IGPU, DRAM, SA, IO, PLL, valamint a PCH egységek feszültségét tudjuk menet közben multiméter segítségével monitorozni. Sajnos a Crosshair IV (és V) Formula alaplapoknál látottakhoz hasonlóan a mérőpontok itt is púposan fel vannak töltve forrasztóónnal, ennek következtében meglehetősen kényelmetlen a mérési folyamat. Egy félresikerült tuning során jól jöhet a szintén itt található GO BUTTON. Ennek megnyomásával egy előre meghatározott biztonsági profilt tölthetünk be arra az esetre, ha a beállított órajeleket már nem tolerálná a CPU vagy a memória, azaz a rendszer nem indulna el beállításaink mellett.
Visszakanyarodva az alaplap bal felső részéhez, egy "mPCIe_Combo" elnevezésű tűsort láthatunk, melyre az oldal elején említett mini kártyát lehet rádugni. A kis kiegészítőre egy félmagas mini PCI Express és egy mSATA SSD szabványú kártya szerelhető. Utóbbira – az Intel Smart Response technológiájával karöltve vagy igény szerint az SRT-t mellőzve – akár operációs rendszer is telepíthető, így a normál SATA csatlakozók megmaradhatnak más tárolók számára.
A mini PCI Express aljzatot az ASUS elsősorban egy adatkommunikációs (pl.: WLAN, BT, 3G/4G) kártyának szánja, mivel erre az oldalra forgalomjelző LED-ek is felkerültek, míg a túloldalon az mSATA SSD állapotjelzője kapott helyet. A WLAN-hoz szükséges antennák csatlakozói a hátlapi takarólemezen találhatók, külön erre a célra kialakított lyukakon keresztül vezethetőek be. A kártyákat és az antennákat természetesen külön kell beszereznünk.
A hátlap a BIOS Flashback elnevezésű kapcsolóval nyit. Ez a funkció lehetővé teszi, hogy a gép kikapcsolt állapotában vagy inkompatibilis hardver (CPU, RAM) miatt nem induló alaplapnál is cserélhető legyen az UEFI. Ehhez továbbra is USB-s pendrive szükséges. A folyamat abból áll, hogy kikapcsolt állapotban a megfelelő USB aljzatba kell helyezni a fájlt tartalmazó tárolót, majd 3 mp-ig nyomva tartani a szóban forgó gombot, és várni, míg a folyamat elkészül; erről egy LED tájékoztat minket. Ez rendkívül hasznos lehet, ha a későbbiekben véletlenül egy olyan, régebbi UEFI verzióval szerelt alaplaphoz jutnánk, mely még nem támogatja vadiúj processzorunkat; a megoldással kölcsön CPU vagy további költségek nélkül üzemre tudjuk fogni a masinát.
A kapcsoló után az opcionálisan beszerelhető kis kártya látható, melyet a ROG Connect kapcsolója követ. A következő toronyban négy USB 2.0 port sorakozik fel, a legalsó fehéret a ROG Connect csatlakozásának dedikálták. Ezeket követően egy eSATA port és kettő, ASMedia által vezérelt USB 3.0 port következik. Ezután egy optikai SPDIF, valamint a processzorba integrált grafikus mag HDMI és DisplayPort kivezetése következik, mely utóbbi még a 2560x1600-as felbontással is megbirkózik. A sor végéhez közeledve az Intel 82579V chipje által vezérelt Gigabit Ethernet port látható, mely alatt a Z77 által natívan vezérelt maradék két USB 3.0 aljzat bújik meg. A sort megszokott módon a Realtek ALC898 hangchipjének analóg kivezetései zárják
Az UEFI és az alkalmazások
Az UEFI-be belépve a ROG alaplapokhoz méltó mennyiségű beállítási lehetőség tárult elénk. Itt szinte mindenről kaphatunk információt, és jóformán mindent be és át is tudunk állítani. Az opciók tengerét a következő képekkel próbáljuk bemutatni:
ASUS Maximus V GENE UEFI
A szoftveres kiegészítés főpillére az ASUS AI Suite II, mely egy csokorba szedi az összes fontosabb lehetőséget. Ez többek között magában foglalja a PWM főbb paramétereinek vezérlésétől kezdve a feszültségek, órajelek, valamint a ventilátorok szabályozását is.
A SupremeFX III mellé a Sound Blaster X-Fi kártyáknál látott konzol egy egyszerűbb verzióját mellékeli a gyártó.
Teszteredmények
Néhány mérés erejéig azt is megnéztük, hogy egymáshoz viszonyítva mit tudnak az alaplapok fogyasztásban, valamint számítási teljesítményben.
| Alaplapok | ASUS Maximus V GENE - (Z77 chipset, BIOS: 0881) ASUS P8Z77-V DELUXE - (Z77 chipset, BIOS: 1009) MSI Z77A-GD65 - (Z77 chipset, BIOS: v10.4[2]) |
|---|---|
| Processzor | Intel Core i7-3770K (3,50 GHz) EIST / C1E / C-state bekapcsolva; Turbo Boost bekapcsolva |
| Memória | G.Skill RipjawsX 8 GB (2 x 4 GB) DDR3-1866 F3-14900CL9Q-16GBXL |
| Videokártya | AMD Radeon HD 7970 3 GB GDDR5 – Catalyst 12.3 |
| Háttértárak | Intel SSD 510 250 GB SSDSC2MH250A2 (SATA 6 Gbps) Kingston SSDNow M Series SNM225-S2/80 GB (Intel X25-M G2) Seagate Barracuda 7200.12 500 GB (SATA, 7200 rpm, 16 MB cache) |
| Processzorhűtő | Prolimatech Megahalems Rev.C |
| Tápegység | Cooler Master Silent Pro M600 – 600 watt |
| Monitor | Samsung Syncmaster 305T Plus (30") |
| Operációs rendszer | Windows 7 Ultimate 64 bit |
A fogyasztás mérését most is a konnektorba dugható, digitális VOLTCRAFT Energy Check 3000 készülékkel végeztük, és minden esetben a teljes konfiguráció értékeit vizsgáltuk. Az üresjárati méréséknél az összes platformnál be volt kapcsolva minden lehetséges energiagazdálkodási funkció (EIST, C'n'Q, C1E, C6 stb.).
Üresjáratban a márkatárs ASUS P8Z77-V DELUXE-nál majd 10 wattal kevesebbet fogyasztott a GENE, de az MSI Z77A-GD65-öt még így sem érte be.
Terhelés mellett érdekesebb kép rajzolódott ki. DiRT 3 alatt a GENE kérte a legkevesebbet, de pusztán CPU-terhelés mellett néhány wattal itt is lemaradt az MSI-től.
Jelentősebbnek nevezhető különbséget most is csak a Sony Vegas alatt láttunk, a többi esetben szinte marginális, mérési hibahatáron belüli volt a differencia.
Egy gyors tuningra most is sort kerítettünk. Pusztán a CPU magfeszültségének és szorzójának állításával stabil 4700 MHz-ig jutottunk 1,300 voltos érték mellett.
Értékelés
Az ASUS Maximus V GENE egy jól felszerelt microATX-es csúcslap, ahol meglátásunk szerint a gyártó remekül aknázta ki a kisebb terület adta, korlátozottabb lehetőségeket. Amennyiben hajlandóak vagyunk lemondani az x4-es PCIe slotról, akkor akár egy kétkártyás SLI vagy CrossFire rendszer is kiépíthető vele, továbbá nagyon ötletes megoldásnak tartjuk az mPCIe Combo kártyát.
A különböző portok számát tekintve nem nagyon panaszkodhatunk, hisz például USB 2.0-s kapuból összesen 8, míg 3.0-sból 6 darab csatlakoztatására nyílik lehetőség. Szerintünk a processzorba integrált videovezérlő kimenetei is jól kerültek megválasztásra, hisz a HDMI-ből egyszerű DVI-t csinálni, ellenben a DisplayPort nagyobb felbontásra képes. Az UEFI szinte eláraszt bennünket a különböző beállítási lehetőségekkel, melyek között még a keményebb tuningosok is megtalálhatják a túlhajtáshoz szükséges opciókat. Mindent összevetve szerintünk a Maximus V GENE egy jól sikerült "kis" Z77-es csúcskategóriás alaplap, amit első hallásra talán magasnak tűnő, 50 000 forint körüli ára ellenére ajánlunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése