Három Intel Z77-es alaplap a porondon

A Maho Bay – bevezetés

Szinte pontosan két hete rajtolt el az Ivy Bridge, és azzal együtt a Maho Bay platform. Az Intel új rendszerének három fő pillére a már említett Ivy Bridge-re alapozó harmadik generációs "Core i" processzorcsalád, a korábbról már jól ismert LGA1155-ös foglalat, valamint a Panther Point kódnevű, 70-es sorozatú lapkakészletcsalád.

Az új chipkészletek nem hoztak túl nagy változásokat az előző generációhoz képest, bár ma már viszonylag limitált az ezen a területen még elérhető, nagyobb rétegek számára is hasznosnak nevezhető fejlesztési potenciál. A most megjelent legfőbb ilyen jellegű újítás az USB 3.0 natív támogatása, melyet a közelmúltban napvilágot látott PCH-k maximum négy porttal képviselnek. Ez az Intel oldalán ez eddig alkalmazott gyakorlattal szemben azt jelenti, hogy immáron nincs szükség egy harmadik gyártó külső vezérlőjére a leggyorsabb USB szabvány kezeléséhez. Mindez elsősorban a gyártási költségekre van kedvező hatással, illetve ezzel nagyobb tempóban terjedhetnek tovább a 3.0-s portok, hisz a gyártóknak csak a megfelelő kivezetés(ek)ről kell gondoskodniuk. Az implementációt tovább egyszerűsíti, hogy az Intel egységes meghajtóprogramot is ad saját megoldása mellé, így a szoftveres támogatás sem olyan szerteágazó, mint korábban volt.

Az USB vezérléssel ellentétben a SATA portok elrendezéséhez továbbra sem nyúlt az Intel; ez konkrétan azt jelenti, hogy még mindig be kell érnünk két SATA 6 Gbps és négy SATA 3 Gbps szabványú natív aljzattal. Véleményünk szerint ez leginkább azoknak lehet rossz hír, akik valamilyen újabb, SATA 6 Gbps-t támogató SSD-ből szeretnének kettőnél többet rendszerükben tudni.

Egy másik számottevőnek nevezhető változás a megjelenítők kezelését érinti, ugyanis a Panther Point családba tartozó megoldások képesek akár három kijelző egyidejű meghajtására is. Ehhez a szolgáltatáshoz persze a gyártók támogatása is szükséges, hiszen a monitorkimeneteket el kell helyezni az alaplapok hátulján. Az alaplapok gyártói tetszőlegesen választhatnak a HDMI (1.4a), DisplayPort (1.1a), DVI és D-Sub kivezetések közül.

Chipkészlettől függetlenül a platform újításai közé tartozik még a PCI Express 3.0 támogatása, mely az Ivy Bridge processzorokban található 16 PCIe sáv konfigurálásával használható ki. Ezt egyelőre csak a legújabb GeForce és Radeon grafikus kártyákkal használhatjuk ki. A 3.0-s csatoló elméletben kétszer nagyobb, 16 sáv esetében pontosan 16 GB/s maximális teoretikus adatátviteli sebességre képes egy hasonló PCI Express 2.0-s porthoz viszonyítva.

Ebből egy darabig asztali környezetben nem sokat profitálhatunk, mivel a fejlesztők manapság arra törekszenek, hogy a PCI Express busz csak minimális igénybevételnek legyen kitéve. A PCI Express 3.0 mögött jelenleg meglehetősen nagy reklámkampány húzódik, ám a gyártók sosem mutatják be, hogy az elméletben elérhető extra sebességnek milyen gyakorlati hatásai vannak. Ennek nyilván az az oka, hogy most még nem mutatható ki az új interfész gyakorlatban mérhető előnye. Egy szó mint száz, egyelőre csak azért nem kell fejvesztve rohannunk a boltba, hogy az esetlegesen PCIe 3.0 szabványt támogatni képes VGA kártyánkat egy annak megfelelő slotba helyezzük. A visszamenőleges kompatibilitás megoldott, tehát egy 3.0-s kártya is képes egy 2.0-s slotban működni, és ez fordítva is igaz.

Platformszinten egy utolsó, de egyáltalán nem elhanyagolható újítás, hogy a Panther Point chipkészletre épülő megoldások a Waimea Bay (Sandy Bridge-E) platformhoz hasonlóan mostmár hivatalosan is támogatják az Ivy Bridge által alkalmazott DDR3-1600-as szabványt.

A fenti összehasonlító táblázatban láthatjuk, hogy az összes új PCH támogatja az IGP, valamint ezzel együtt a különféle megjelenítők meghajtását. A komolyabb tuningot, ergo a szorzók állítását csak a "Z" jelzésű modellek engedik. A korábban már általunk is kipróbált Intel Smart Response technológiát csak a két 77-es számozású termék ismeri. Ez a megoldás egy gyorsabb SSD sebességét próbálja egyesíteni a mai HDD-k nagy kapacitásával. Kiaknázásához szükségünk van egy legalább 20 gigabájt kapacitású, szekvenciálisan 200 MB/s olvasási és 150 MB/s körüli írási sebességgel rendelkező SSD-re, valamint egy bármilyen, Windows 7-es rendszert tartalmazó SATA-s HDD-re. A vezérlő folyamatosan figyeli és elemzi a merevlemez igénybevételét, és ennek függvényében az arra érdemes adatokat átpakolja az SSD-re, mellyel jelentősen gyorsulhat a rendszer és az alkalmazások betöltése.

Egy másik régi-új funkció az Inteltől független LucidLogix Virtu támogatás. A megoldás egyik célja az energiatakarékosság. Amennyiben egy izmosabb diszkrét grafikus kártyával rendelkezünk, akkor megjelenítőnket ezen VGA helyett az alaplapon található, arra alkalmas portok valamelyikére kell csatlakoztatnunk, amelyek valójában az Ivy Bridge processzorunk integrált GPU-jának kivezetései. A Virtu egy adatbázis alapján figyeli, hogy mikor van szükség nagyobb 3D-s teljesítményre, és ekkor kapcsolja be NVIDIA vagy AMD kártyánkat, majd a kártya által előállított képkockákat eljuttatja nekünk egészen az alaplapi kivezetésig. Ennek előnye, hogy amikor nincs szükség nagy 3D-s teljesítményre, a diszkrét kártya lekapcsolhat, ezzel energiát takarítva meg, ugyanakkor az Intel Quick Sync Video nevű dedikált, processzorban található dekódoló erejéről nem kell lemondanunk.

A változatlan foglalatnak köszönhetően az új lapkakészletekre épülő megoldások gond nélkül képesek befogadni a korábbi Sandy Bridge alapú LGA1155-ös processzorokat is. Természetesen ebben az esetben le kell mondanunk néhány, a processzornak köszönhető újdonságról (pl.: PCIe 3.0 támogatás). Ahogy az ábra is mutatja, a kompatibilitás kétirányú. Amennyiben a korábbi 60-as családból származó lapkakészletre épülő alaplapunk van, és a gyártója készített hozzá megfelelő BIOS vagy UEFI frissítést, akkor az Ivy Bridge processzornak nem kötelező új alaplapot vásárolni. Ezzel viszont alaplaptól függően le kell mondanunk az imént taglalt újítások némelyikéről.

A Panther Point családba tartozó lapkák továbbra is 65 nm-es csíkszélességgel készülnek. Ilyen szempontból a következő generációs Lynx Point család szinte biztosan változást fog hozni, ugyanis jelen állás szerint annak tagjai már 32 nm-en fognak napvilágot látni.

Az új lapkakészletek főbb tulajdonságainak ismertetése után most nézzünk meg közelebbről három, Z77-re épülő alaplapot!

ASUS P8Z77-V DELUXE

Az ASUS egyik új megoldásával a tavaly bemutatott P8 sorozatot vitte tovább, immáron Panther Point, egészen pontosan Z77-es köntösben.

Az ASUS P8Z77-V DELUXE dobozában először a legfontosabb, jóformán alapvetőnek nevezhető kiegészítőket pillantottuk meg. Ez a hátlapi kivezetésen kívül három pár SATA kábelt (2 db SATA 3Gb/s és 4 db SATA 6Gb/s), valamint a Q-Connector kiegészítőket jelenti, továbbá egy SLI hidat is mellékelt a gyártó. Ezeknél jóval rendhagyóbb elem a Wi-Fi GO! névre keresztel WLAN és Bluetooth kiegészítő, melyek mellé két külső antennát is csomagolt az ASUS.

A sorozat korábbi tagjaihoz hasonlóan ezen alaplap színvilágának alapját is a fekete, kék, valamint a fehér színek adják. A négy DDR3 szabványú DIMM slotba összesen maximum 32 GB memóriát pakolhatunk. A hűtés jól láthatóan három szekcióból áll: a tápellátásért felelős rész két különálló részből tevődik össze, míg a PCH egy nagyobb, lapos bordát kapott.

Utóbbinál az ASUS hangulatvilágításról is gondoskodott, ugyanis a borda közepén elhelyezkedő ASUS felirat átlátszó, így alulról érkező fény hatására a felirat és szűkebb környéke kékben pompázik bekapcsolt állapotban.

A felső részen elhelyezkedő bordákat eltávolítva láthatjuk, hogy az egykori északi híd helyén található rész most is csak a hőleadó felület kiterjesztésére szolgál.

A borda alatt már ismerős megoldás köszön vissza ránk. A tápellátás gyakorlatilag a már jól megszokott komponensekre épülő, 16+4 fázisú kialakítást takarja, melyet most is a Digi+ névre keresztelt digitális CHiL vezérlőchip kontrollál, ami a SMART DIGI+ technológiával kiegészülve a korábbiakhoz képest még pontosabb és egyszerűbb szabályozást tesz lehetővé.

Ennél a modellnél összesen hét PCI Express foglalatból válogathatunk. Felülről lefelé haladva egy x1/x16/x1 majd ismét x1/x16/x1 sormintát láthatunk, melyet végül egy x16-os slot zár. A hosszú aljzatok a könnyebb azonosítás érdekében eltérő színűek. A kék és a fehér PCIe 3.0 kompatibilis, és attól függően, hogy egy vagy két kártyánk van, úgy 1x16 vagy 2x8 sávot oszt ki rájuk. A legalsó fekete slot összesen négy 2.0-s sávból gazdálkodhat. Természetesen SLI, valamint CrossFire konfigurációk kialakítása továbbra is támogatott. Nem éppen a legkönnyebben hozzáférhető területen, az aljzatok alatt kapott helyet POWER és a RESET, valamint a CMOS tartalmának instant törlését elősegítő gomb. Utóbbitól jobbra két kivezethető USB 2.0-t és egy négytűs ventilátorcsatlakozót láthatunk.

A chipset mellett négy pár SATA port található. Ezekből a fehér a két natív 6 Gbps kompatibilis, míg a világoskékek csak a korábbi 3 Gbps szabványt támogatják. A legfelső, SSD Caching" matricával ellátott két sötétkék port kezelését a Marvell 9128 SATA vezérlőjére bízta az ASUS. Amennyiben nem lenne elég a Z77 által nyújtott Intel Smart Response, akkor ezzel lehetőség nyílik a Marvell saját technológiájának használatára. Ez a megoldás hasonló módon működik, azaz az SSD sebességét próbálja egyesíteni HDD-k nagyobb kapacitásával. A vezérlő folyamatosan figyeli és elemzi a merevlemez igénybevételét, ennek függvényében az arra érdemes adatokat átpakolja az SSD-re. Értelemszerűen az egy darab SSD-t, valamint az egy darab HDD-t is ehhez a szekcióhoz kell csatlakoztatnunk a funkció kihasználásához. A SATA csatolók felett kicsit feljebb találhatunk egy kivezethető USB 3.0 csatlakozót, mely a Z77-es PCH két natív portját alkalmazza. Mindettől jóval lejjebb, az alaplap alsó peremén egy POST CODE kijelzőt láthatunk, mely az esetlegesen előforduló gépindulási problémák kiszűrésénél lehet nagy segítség.

A hátlap négy USB 2.0 porttal indít, amit a WiFi+BT kombó minikártya követ (erről nemsoká kicsit bővebben). Mindezt egy pár USB 3.0 és egy pár eSATA port követi, mindkettőt az ASMedia megoldása vezérli. Ezután egy optikai SPDIF, valamint a processzorba integrált grafikus mag HDMI és DisplayPort kivezetése következik, mely utóbbi még a 2560x1600-as felbontással is megbirkózik. A sort a Realtek 8111F vezérlőjének Gigabit Ethernet portja folytatja egy újabb ASMedia által vezérelt USB 3.0-s portpárossal karöltve.

A duót egy BIOS Flashback elnevezésű kapcsoló követi. Ez a funkció lehetővé teszi, hogy a gép kikapcsolt állapotában vagy inkompatibilis hardver (CPU, RAM) miatt nem induló alaplapnál is cserélhető legyen az UEFI. Ehhez továbbra is USB-s pendrive szükséges. A folyamat abból áll, hogy kikapcsolt állapotban a megfelelő USB aljzatba kell helyezni a fájlt tartalmazó tárolót, majd 3 mp-ig nyomva tartani a szóban forgó gombot, és várni, míg a folyamat elkészül; erről egy LED tájékoztat minket. Ez rendkívül hasznos lehet, ha a későbbiekben egy olyan régebbi UEFI verzióval szerelt alaplaphoz jutnánk, mely még nem támogatja vadiúj processzorunkat. A megoldással kölcsön CPU vagy további költségek nélkül üzemre tudjuk fogni a masinát. Mindezek után az Intel 82579V chipje által vezérelt Gigabit Ethernet port található, mely alatt Z77 által natívan vezérelt maradék két USB 3.0 aljzat bújik meg. A sort megszokott módon a Realtek ALC898 hangchipjének analóg kivezetései zárják, mely a DTS Connect mellett a DTS UltraPC II eljárást is támogatja.

Végül essen néhány szó az ASUS kiegészítőjéről, mellyel Wi-Fi és Bluetooth kapcsolatokra is képes lehet rendszerünk további kiegészítők nélkül. A hasznos kis kártya a 802.11 a/b/g/n (2,4 és 5 GHz egyaránt) mellett a Bluetooth v4.0 és 3.0+HS szabványokat is támogatja, amivel meglehetősen szélesen fedi le a manapság népszerűnek nevezhető vezeték nélküli technológiák palettáját. A mellékelt szoftveres körítés segítségével egyszerű hálózati kliens vagy access point is lehet az adott masinából; ezen felül távolról vezérelhetjük a gépet, fájlokat mozgathatunk, vagy épp DLNA Media Hub funkcióval is felruházhatjuk rendszerünket.

Most vessünk egy pillantást a P8Z77-V DELUXE UEFI-jére!

                    
ASUS P8Z77-V DELUXE UEFI

Az UEFI az elmúlt időszakban az ASUS-tól megszokott kialakítást kapta. Megállapíthatjuk, hogy különböző opciók tekintetében most sincs hiány, ugyanis a fontosabb beállítások mellett számos apró részlet változtatására lehetőséget nyújt. Külön kiemelnénk a ventilátorok szabályozására szolgáló Q-Fan rendszert, amellyel egyesével automatizálhatjuk a rendszerben található légkavarókat.

A korábban már bemutatott ASUS AI Suite II természetesen ehhez az alaplaphoz is elérhető. Ez többek között magában foglalja a PWM főbb paramétereinek vezérlésétől kezdve a feszültségek, órajelek, valamint a ventilátorok szabályzását is. Ezen felül ennél a modellnél is helyet kapott az USB Boost nevű funkció, mely két külön móddal teszi lehetővé az USB 3.0-s eszközök gyorsabb működését. Korábbi méréseink eredményei alapján arra jutottunk, hogy megéri alkalmazni az ehhez szükséges kis segédprogamot.

A tuningképességet természetesen most is egy gyors próba elé állítottuk. Ehhez a közelmúltban bemutatott i7-3770K processzort fogtuk be, amelynek feszültségét és szorzóját emelgetve 4600 MHz-ig jutottunk. A stabil működéshez egészen pontosan +0,150 voltot adagoltunk az Ivy Bridge-nek, amivel már kerek 1,3 voltnál járt a magfeszültség.

MSI Z77A-GD65

Az MSI Z77A-GD65 típusjelzésű versenyzőjével képviseltette magát jelen tesztünkben. Az MSI számozási metodikáját alapján elmondhatjuk, hogy a GD65 nem az abszolút top modell, hanem inkább a közép- és a csúcskategória határán tanyázik. Az aktuális csúcs szerepét a "Big Bang" névre keresztelt megoldások szokták betölteni a gyártó mindenkori repertoárjában.

Már a csomagoláson felhívják figyelmünket a szerintük fontosnak tartott tulajdonságokra, ezek közé tartozik a PCI Express 3.0 támogatása, a saját fejlesztésű Military Class III szabvány, valamint a szintén exkluzív Click BIOS II. Kicsomagolás után a szokásos paksamétákon, driver lemezen és hátlapi takarólemezen kívül még két pár SATA adatkábelt, egy SLI hidat, valamint két M-Connector nevű kis kiegészítőt találtunk. Ezek a korábban látottakhoz hasonlóan az előlapi kapcsolók és LED-ek csatlakoztatását hivatottak megkönnyíteni. Szintén apró, de tuningosok számára annál hasznosabb kiegészítő a négy kis V-Check vezeték, melyek az alaplapon található feszültségmérő pontok egyszerűbb használatát teszik lehetővé.

Az alaplapot a kezünkbe fogva láthatjuk, hogy az MSI a Z77A-GD65-öt is a mostanság jól megszokott kék-fekete színvilággal ruházta fel. Kisebb változás, hogy a bordák stílusa a korábban látottakhoz képest kissé megváltozott.

A DDR3 szabványú modulokból itt is maximum négy darab 8 GB-os egységet használhatunk fel, amivel összesen 32 GB memóriánk lehet.

A tápellátáson helyet foglaló bordát most is eltávolítottuk. Erre azért volt szükség, hogy vethessünk egy pillantást a processzor feszültségeinek előállításáért felelős komponensekre. Ahogy már utaltunk is rá, a tápellátás Military Class III szabvány alapján készül, ami teljesen megfelel az amerikai hadsereg MIL-STD-810G előírásainak, valamint tesztjeinek. Ez különféle alacsony nyomású, alacsony és magas hőmérsékletű, szélsőséges páratartalmú, valamint rázkódásos teszteket jelent.

A koncepció a már jól bevált komponensekre építi fel az összesen 12 fázist. Ez alumíniumbelsejű kondenzátorokat, nagyfrekvenciás üzemhez tervezett, ferritmagos "SFC" tekercseket, nagy vezetőképességű, tantálmagos Hi-C CAP (Highly-Conductive Polymerized Capacitor) elnevezésű kondenzátorokat, és az MSI által már évek óta használt DrMOS nevű megoldás második generációját takarja. Utóbbi lényege, hogy az egyszerűbb D-PAK, és a náluk jobb kapcsolási tulajdonságú Power-PAK diszkrét tranzisztorokkal ellentétben egy összetettebb áramkört használ, amelyben két MOSFET és egy vezérlőchip van. Ez a megoldás szinte minden paraméterében jobb a klasszikus kivitelezésnél. Fogyasztása 27,6%-kal kisebb, mint a D-PAK megoldásoknak, 30%-kal kevésbé melegszik, és átlagosan több mint 70%-kal kevesebb helyet foglal el. Tuningnál lehet fontos, hogy a DrMOS lényegesen kisebb tüskével és gyorsabban kapcsol, mint a klasszikus megoldások. Ez konkrétan 1000 kHz-es üzemi frekvenciát jelent a klasszikusnak nevezett kivitel 250 kHz-ével szemben. Az MSI elmondása alapján a DrMOS II 130 °C hőmérsékletig bírja a "kínzást", egészen pontosan biztonsági okokból ekkor kapcsol le a rendszer. Energiagazdálkodási funkció, hogy a fázisok terhelés függvényében lekapcsolhatnak, melyek aktivitásáról az alaplap felső szélén található kék LED-sor ad folyamatos visszajelzést.

Az MSI alaplapján az előző oldalon az ASUS megoldásánál már látott aljzatkiosztás köszön vissza ránk. Ez összesen hét PCI Express slotot jelent, melyek x1/x16/x1, x1/x16/x1 és x16 sorrendben kerültek fel a NYÁK-ra. A három x16-os aljzat a beléjük helyezett kártyáktól, valamint azok számától függően 16/0/0, 8/8/0 és 8/4/4 konfigurációban képes sávokat biztosítani. SLI és CrossFire konfigurációk kialakítására természetesen itt is van lehetőség. Fontos még megjegyezni, hogy az x16-os slotok Ivy Bridge esetében a PCIe 3.0-s szabványnak megfelelő sávszélességet képesek produkálni, míg az x1-es helyek a korábbi 2.0-s specifikációknak megfelelően üzemelnek. A kártyahelyek alatt egy háromtűs ventilátorcsatlakozó, az előlapi kapcsolók és LED-ek tűsora, valamint egy FireWire kivezetés lapul meg.

A Z77-es PCH, valamint annak hűtése mellett, jól megszokott helyen bukkannak fel a SATA aljzatok. Az ezeken elhelyezett matrica fel is hívja figyelmünket arra, hogy a maximális sebesség elérésének érdekében 6 Gbps szabványú eszközünket lehetőség szerint a felső, fehér színű natív portba csatlakoztassuk. Ezalatt a két szintén natív, de már csak 3 Gbps specifikációjú aljzat helyezkedik el, míg legalul kettő, az Asmedia ASM1061 chipje által vezérelt 6 Gbps sebességű port kapott helyet. A SATA-k felett a Z77-es PCH két natív USB 3.0-s aljzata került fel a lapra, melyet gondosan, a SATA aljzatokhoz hasonlóan 90 fokban kiforgatott a gyártó.

A borda alatt itt is felbukkan a POST CODE kijelző, mely az esetlegesen előforduló gépindulási problémák gyorsabb beazonosításánál jöhet jól, valamint sikeres boot után a processzor alaplap által mért hőmérsékletét is monitorozhatjuk segítségével. Mellette két EEPROM chip lapul, melyek "Multi BIOS" funkciót biztosítanak. A két chip és azok tartalma közül az alattuk található kapcsolóval választhatunk. A lap alsó szélén három pár USB 2.0 port kivezetésére alkalmas tűsor lapul. Ezek közül a bal szélső JUSB1 jelölésű USB 2.0 port a szabvány 0,5 amperes áramerősség helyett akár 1,5 ampert is képest leadni, még abban az esetben is, ha a gép felfüggesztett vagy kikapcsolt (S3, S4, S5) állapotban van. Ez a Super-Charger névre keresztelt funkció különböző külső eszközök (pl. mobiltelefon, tablet) töltésénél vagy áramellátásánál lehet hasznos.

A jobb szélen feljebb kúszva a már említett V-Check pontokba ütközhetünk. Ezek hathatós közreműködésével a VCCP (CPU magfeszültség), CPU_VTT (uncore), CPU_GFX (grafikus mag), VCC_DDR (DDR3 modulok), PCH_1P05 (Z77-es PCH) feszültségeit követhetjük nyomon egy multiméter segítéségével.

Tovább haladva a korábbi MSI alaplapokról ismerős bekapcsoló- és reset gomb mellett az automatikus tuning szerepét betöltő OC Genie kapcsolóját találhatjuk. Véleményünk szerint itt, a NYÁK jobb felső sarkában jobb helyen vannak a nyomógombok, vagy legalábbis könnyebben hozzáférhetőek, ha az alaplap már beépítésre került. Ezek fölött, illetve mellett a fázisok állapotát jelző LED-sor található, melyet bal szélen egy "DrMOS ALARM" jelzésű egészít ki. Amennyiben a tápellátás elérné a kritikus hőmérsékletet, akkor a LED azt piros színnel jelzi nekünk.

A hátlap az MSI szokásához híven egy kombó PS2 billentyűzet/egér aljzattal nyit, ami alatt egy pár USB 2.0 helyezkedik el. Ezt követi egy CMOS reset gomb, majd a Realtek ALC898 optikai és koaxiális SPDIF kivezetése. A sort egy HDMI és két USB 2.0 port folytatja, melynek egy pár natív USB 3.0 és az Intel 82579V Gigabit Ethernet vezérlőjének portja vet véget. Ezt követően egy analóg D-Sub és egy DVI-D csatlakozó következik. Az ASUS-nál látott DisplayPortot némileg hiányoljuk a hátlapról, hisz így az 1920x1200-as felbontásnál esetlegesen nagyobbra vágyóknak mindenképpen diszkrét grafikus kártyát kell használniuk. Fontos megemlíteni, hogy a három független megjelenítő csatoló ellenére egy időben csak két tetszőleges használatára biztosít lehetőséget az alaplap. A különféle ki- és bemenetek sorát itt is az ALC898 analóg aljzatai zárják.

Az MSI a tavalyi év végén vetette be Click BIOS II névre keresztelt grafikus felületű UEFI megoldását, mely a korábbihoz képest letisztultabb és átláthatóbb felületet biztosít, ahol viszonylag egyszerűen rátalálhatunk minden fontos beállításra. Az MSI X79A-GD65 UEFI-jének beállítási lehetőségeit a következő képeken szemléltetjük:

             
MSI Z77A-GD65 UEFI

Itt is bőven szemezgethetünk a különféle beállításokból, bár például a ventilátorok szabályozása jóval kezdetlegesebb, mint amit az ASUS-nál láthattunk.

Szoftveres körítésben többek között a korábban már megismert MSI Control Center nevű alkalmazást találhatjuk. Ez jól átláthatóan kínálja fel nekünk a főbb beállítási lehetőségek megváltoztatását Windows alatt, újraindítás nélkül. Egy érdekes kiegészítő a Click BIOS II névre hallgató alkalmazás, mely nem véletlenül egyezik meg az UEFI nevével, hisz ezen szoftver segítéségével Windows alól állítgathatjuk az UEFI-ben található opciók nagy részét.

Legvégül itt is megnéztünk a túlhajtást. Az ASUS-nál beállított feszültségre törekedtünk, végül 100 MHz-cel magasabb, egészen pontosan 4700 MHz-es órajelet sikerült stabilan elérnünk.

Sapphire PURE Platinum Z77K

Végül nézzük a Sapphire PURE Platinum családjának legújabb tagját, a Z77K-t!

A tesztalaplap egy sima fekete dobozban érkezett szerkesztőségünkbe, de természetesen a boltok polcaira felkerülő változat vevőcsalogatóbb borítást fog kapni. Az alaplap mellett nem kevesebb mint hat darab SATA adatkábelt találtunk, amit egy 3,5"-os kétportos USB 3.0-s előlapi keret, valamint a kötelező leírás, driver lemez és hátlapi takaró egészít ki.

Az alaplap sötétbarna NYÁK-ra épül, melyet világosabb vezetékek hálóznak be, mindezt fekete és piros SATA csatlakozók, illetve világoskék foglalatok díszítik.

A specifikációnak megfelelően a négy DDR3 szabványú DIMM slotba ebben az esetben is összesen maximum 32 GB memóriát pattinthatunk be.

Ez az alaplap sem úszhatta meg a nagyobbik borda eltávolítását, ami szerencsére a csavarok eltávolítása után itt is könnyedén megadta magát.

A borda eltávolítása után összesen tizenkét fázist számoltunk össze. Érdekesség, hogy ezekből kettőhöz a DrMOS, míg a többihez a klasszikus kialakítást alkalmazta a Sapphire.

Az előző két modelltől eltérően itt csak hat PCI Express foglalattal találkozhatunk. A legfelső aljzat 16 vagy 8 sávot kaphat, az azt követő 8-ból vagy 4-ből, míg az alsó kettő fixen 4-ből gazdálkodhat. A három kék a PCIe 3.0 szabványnak is megfelel. Két izmosabb VGA kártyához már jól jöhet egy kis extra tápellátás, amiről a bal sarokban lévő molex csatlakozón keresztül gondoskodhatunk. Itt jegyeznénk meg, hogy a Sapphire üdvöskéje az SLI-t nem, csak a CrossFire-t támogatja. A molex fölött integrált speaker látható, majd ettől befelé indulva egy CMOS reset, valamint egy klasszikus reset és egy power kapcsoló helyezkedik el.

Egy sima analóg kapcsolóval válthatunk az alaplapon elhelyezkedő két EEPROM chip között, melyek az UEFI-t tartalmazzák, az egyik chip könnyedén el is távolítható, illetve cserélhető.

A Z77-es lapka, illetve annak bordája alatt natív USB kivezetések húzódnak, ezek egészen pontosan három pár 2.0-s és egy pár 3.0-s tűsorban merülnek ki. Felettük ül a POST CODE kijelző, mely a különböző boot kódok mellett igény szerint a CPU aktuális hőmérsékletét is képes megjeleníteni. SATA csatolókból be kell érjük a PCH által nyújtott lehetőségekkel, ami egy pár 6 Gbps, valamint két pár 3 Gbps szabványnak megfelelő portból áll.

Innen az alaplap felső részéhez ugorva feszültségmérő pontokba botlottunk. Kialakításuk valamivel kényelmetlenebb mérési módot nyújt a korábban látottaknál, ugyanis az MSI-vel ellentétben itt kénytelen vagyunk folyamatosan ott tartani az adott eszköz érintkezőjét a teljes művelet során.

Az alaplap hátlapja felé evezve elsőként azt láthatjuk, hogy két hálózati vezérlőchip került fel a NYÁK-ra. Ezek közül az egyik a különösebb meglepetést nem rejtegető Realtek 8111F, míg a másik az alaplapokon idáig jóval ritkában látott Killer E2200. Utóbbi elsősorban a hardcore játékosoknak lehet jó hír, mert a vezérlőt éppen nekik fejlesztette ki a Qualcomm Atheros.

A hátlap az MSI laphoz hasonlóan egy kombó PS2 billentyűzet/egér aljzattal nyit, ami alatt egy pár USB 2.0 kapott helyet. Mindezt egy optikai SPDIF kimenet követi, alá HDMI és DisplayPort került. Ezek után egy D-Sub és egy DVI sorakozik, velük már négyre nőtt a megjelenítőket fogadni képes portok száma. A két Gigabit Ethernet port egy-egy pár USB felett csücsül, melyekből az egyik duó 2.0, míg a másik 3.0 szabványú. A sort szokás szerint itt is a Realtek ALC892 analóg kimenetei zárják.

A Sapphire továbbra is a grafikusnak nevezhető, de szerintünk némileg fapados UEFI-t alkalmazza, mely a konkurenciák termékeivel ellentétben sajnos továbbra sem ad lehetőséget egyszerű screenshotok készítésére, pedig szerintünk ez már egy elvárható funkció lenne így 2012 derekához közelítve.

Végül egy gyors kísérlet erejéig tettünk egy próbát túlhajtás terén is. Ezen a téren a Sapphire bizonyult a legkevésbé acélosnak, mivel csak 4500 MHz-et tudtunk belőle kicsikarni.

Teszteredmények

Néhány mérés erejéig azt is megnéztük, hogy egymáshoz viszonyítva mit tudnak az alaplapok fogyasztásban, valamint számítási teljesítményben.

Tesztkörnyezet

Alaplapok	ASUS P8Z77-V DELUXE - (Z77 chipset, BIOS: 1009) MSI Z77A-GD65 - (Z77 chipset, BIOS: v10.4[2]) Sapphire PURE Platinum Z77K (PT-CI7Z77K) - (Z77 chipset, BIOS: PTZ7K [4.6.5.1])
Processzor	Intel Core i7-3770K (3,50 GHz) EIST / C1E / C-state bekapcsolva; Turbo Boost bekapcsolva
Memória	G.Skill RipjawsX 8 GB (2 x 4 GB) DDR3-1866 F3-14900CL9Q-16GBXL
Videokártya	AMD Radeon HD 7970 3 GB GDDR5 – Catalyst 12.3
Háttértárak	Intel SSD 510 250 GB SSDSC2MH250A2 (SATA 6 Gbps) Kingston SSDNow M Series SNM225-S2/80 GB (Intel X25-M G2) Seagate Barracuda 7200.12 500 GB (SATA, 7200 rpm, 16 MB cache)
Tápegység	Cooler Master Silent Pro M600 – 600 watt
Monitor	Samsung Syncmaster 305T Plus (30")
Operációs rendszer	Windows 7 Ultimate 64 bit

A fogyasztás mérését most is a konnektorba dugható, digitális VOLTCRAFT Energy Check 3000 készülékkel végeztük, és minden esetben a teljes konfiguráció értékeit vizsgáltuk. Az üresjárati méréséknél az összes platformnál be volt kapcsolva minden lehetséges energiagazdálkodási funkció (EIST, C'n'Q, C1E, C6 stb.).

Üresjáratban az MSI és a Sapphire hasonló értéket produkált, míg az ASUS bő 10 wattal kért magának többet.

Terhelés mellett hasonló volt a felállás, ami egyben azt is jelentette, hogy fogyasztásban az MSI alaplapja nyert.

Említésre méltó különbséget a Sony Vegas, valamint az x264 esetében láttunk. Ezen felül még megfigyelhető, hogy a Sapphire alaplapja valamivel gyengébben muzsikált a két játékunk legmagasabb felbontása mellett.

Értékelés

Tesztünk végéhez érkezve megpróbáljuk röviden összefoglalni, majd értékelni a látottakat.

Az Asus P8Z77-V DELUXE modell esetében már az elnevezés is sokat sejtetett, ugyanis a DELUXE jelöléshez meltó módon meglehetősen sok extrával vértezte fel a gyártó a szóban forgó alaplapot. Nyolc belső SATA port, két eSATA a hátlapon, nyolc darab USB 3.0, dual LAN, valamint még ott van a Wi-Fi + Bluetooth kombó kártya is, mely szinte az összes jelenlegi wireless szabványt támogatja, valamint szolgáltatások terén is megállja a helyét. Természetesen mindezeknek az ára is megvan, ugyanis ezért az alaplapért most durván 67 000 forintot kell leszurkolnunk. Ezek tükrében leginkább azoknak tudjuk ajánlaniezt a modellt, akik hosszabb távra terveznek, és biztosak abban, hogy nem maradnak náluk parlagon az Asus által felsorakoztatott extrák.

Az MSI az elmúlt években kitaposott ösvényen halad tovább, aminek a Z77A-GD65 egy újabb evolúciós állomása. Számunkra a három alaplap közül ennek a modellnek az elrendezése tetszett a leginkább, bár az Asushoz mérten talán kicsit könnyebb dolga is volt a mérnököknek, ugyanis a Z77A-GD65 kevesebb extrát kapott, mint a konkurencia imént említett modellje. Ilyen téren mi a DisplayPortot hiányoltuk leginkább, ami nélkül maximum 1920x1200-as felbontást csikarhatunk ki az alaplapból. Ez akkor is igaz, ha Virtut használunk, és diszkrét kártyánk képes ennél nagyobb felbontásra. Tuningban és fogyasztásban az MSI alaplapja vitte a pálmát, ami dicséretes dolog. Mindezen jó tulajdonságokat itt sem mérik éppen olcsón, ami pontosan 54 000 forintos árcédulát takar. Ez szerintünk mindent egybevéve elfogadható ebben kategóriában, amivel mi az MSI Z77A-GD65-öt is ajánljuk.

A Sapphire versenyzője ezúttal különösebben nem nyűgözött le minket. Úgy látjuk, hogy az elsősorban grafikus kártyáiról ismert gyártó egy helyben topog az alaplapokat illetően. Ugyan vannak villanások és jó ötletek a koncepciót illetően, de számunkra még valahogy nem állt össze egy konkrét és határozott kép. Pontos magyarországi árat egyelőre nem tudunk a Sapphire PURE Platinum Z77K-ra, de ha igaz a 400 dollár körüli ajánlott ár, akkor ilyen feltételekkel nem tartjuk versenyképesnek ezt a modellt.